Az én kenyerem története egészen régre nyúlik vissza, ugyanis tegnap kezdődött. Azzal, hogy kaptam egy kenyérsütésre tökéletesen alkalmas fedeles, öntöttvas tálat, ami minden képzeletemet felülmúlja annyira retro. Imádom.

Sosem gondoltam, hogy a kenyérsütés fog egyszer ennyire érdekelni, hiszen sütöttem már nagyon sokat, vagyis persze az úgy van, hogy beleszórod a gépbe a hozzávalóit és várod a program végét...1 óra 57 perc, úgy emlékszem. Mégis vagy tíz éve elő sem vettük azt a szép nagy fehér, tetején kukucskálós kenyérsütőgépet. Pedig az is jó, minden jó, ha magad készíted el. Most mégis eggyel még lemaradva a korral, a soktízéves gázsütőm - ami még csak nem is kukucskálós - és a vasedény társaságában várom az 55 perces sütési idő végét.

De az élet nem csak játék és mese, így ahogy nekiálltam volna a receptnek, rá kellett jönnöm, hogy jelenleg semmilyen formájában sem fellelhető a konyhámban az élesztő, tehát arra a csekély mennyiségű 25 zacskó - teljesen indokoltan felsorakozó - sütőporra kell hagyatkoznom, ami a fejemre hullott szép egymásutánjában a szekrényből, míg kutattam az instant élesztő után. Nyitott voltam, elfogadtam a tényt és csoda dolog történt. Nézzétek csak mi kell a csodához.

Hozzávalók:
310 dkg teljes kiörlésű liszt
190 dkg búzaliszt vagy kenyérliszt
1 tk. sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
1 tk. só
8 ek. olivaolaj
3 dl langyos víz
magok tetszés szerint

A liszteket szitáljátok le egy tálba majd mehet hozzá a sütőpor, szódabikarbóna és a só is, amiket jól össze kell keverni, hogy eloszlassuk. Ugyanez a helyzet a magokkal, ha szeretnétek belecsempészni egy kis pluszt, de alapvetően elhagyható. Én nagyon szeretem a tökmagot és a napraforgómagot is a kenyérben, most csak utóbbi volt itthon, így azt dobtam még hozzá.

Az olaj és a víz egyszerre érkezhet a lisztes keverékre és már csak jól össze kell gyúrni. A fele varázslat így meg is van.

A sütőt melegítsétek elő amúgy 180°C-ra, béleljetek ki egy tálat sütőpapírral, ejtsétek bele a szuper lágy és könnyű tésztátokat és ha maradt még a magokból, akkor szórjátok meg vele a tetejét, de csak azután, hogy megkentétek egy kis vízzel - ettől lesz eszméletlen jó ropogós a héja.

55 perc türelem és aztán jön az a nagyon jó érzés, hogy valami egészen egyszerűt alkottál, de mégis a tiéd. Ugye azért van abban valami kis plusz, hogy a kenyér valahogy úgy épül be az ember tudatába, mint létfontosságú eleme a táplálkozásnak, így ha az ember lánya süt egy jó kenyeret, hadd legyen büszke egy icipicikét. Legalább csak annyira.

Legyetek büszkék!
Szeressétek,

D.

Ennek a sütinek az elkészítésénél mellőzve volt mindenféle esztétikai szempont és sokkal inkább dominált a praktikum. Sok almám volt itthon, amik már nem voltak a legszebbek és mivel nem szeretek élelmiszert eldobni/elpazarolni, úgy gondoltam egy pitébe még tökéletesek lehetnek. Igen ám de nem volt ihletem pitetésztát csinálni, így napokig tologattam ezt a projektet. Ma végre úgy döntöttem, hogy nem tűr több halasztást az ügy és kellőképp motivált voltam arra is, hogy leegyszerűsítsem a tészta részét a dolognak.Nem lett szép, de roppant tanulságos :)
(Petrának innen üzenem, hogy vééégre megcsináltam és az almák is ki tudták várni, még épségben.)

A recept abszolút érzésre alakult menet közben, de azért nagyjából leírtam a mennyiségeket, hogy tovább tudjam adni.:)

Hozzávalók:
Töltelék:
6-7 db alma
fahéj
egy pici víz

Tésztához:
100g zabliszt
50g zabpehely (aprószemű)
75g darált dió
fahéj
100g vaj
2-3 ek. méz
édesítő vagy barna cukor (ki hogy szereti inkább)

Az almákat felkockázva fahéjjal és egy kis vízzel felteszem párolódni alacsony lángon. Ha szeretnétek, hogy jó édes legyen, tegyetek bele cukrot is - én nem tettem, elég volt az alma édessége. Ha egy kicsit összeesett, levehetitek a tűzről és tegyétek kicsit félre. Mikor kihűlt én aszalt gyümölcsöket szórtam még hozzá.

A vajat egy lábasban felolvasztottam és beleraktam a két kanál mézet majd jól elkevertem az édesítővel együtt. A tűzről levéve mehet bele minden száraz hozzávaló és egy fakanállal szépen elkeverhető. Ha túl ragacsosnak tűnik még a tészta akkor adjatok még hozzá lisztet (akár zab- vagy búzalisztet).

Az almát egy korábban kókuszzsírral kikent sütőtálba tettem, eloszlattam és rámorzsoltam a tésztámat.

Takarék lángon vagy 175°C-on addig süssétek, míg szép aranybarnára nem pirul a morzsatészta.

Szeressétek!

D.

Itt a farsangi időszak és a fánkok útjába nem állhat semmi.

Nem igazán szeretem az olajos dolgokat és pláne azt a szagot, amit órákig képtelenség száműzni utánuk a konyhából. Éppen ezért egy ideje már csak sütőben készítek fánkot és egyáltalán nem bánom. Ugyanolyan finom, mint a klasszikus társa.

Hozzávalók:
500 g liszt
30 g friss élesztő
2,5 dl langyos tej
2 tojássárgája
70 g cukor
50 g vaj
egy nagyobb csipet szódabikarbóna (elhagyható)

lekvár vagy amivel "tölteni" szeretnénk.

Futtassátok fel az élesztőt a tejben egy kis cukorral. Míg dolgozik, egy tálban keverjétek össze a többi hozzávalót majd öntsétek hozzá az élesztős tejet és gyúrjatok belőle egy laza tésztát.

Pihentessétek egy órán át meleg helyen, míg duplájára nem kel. Nyújtsátok ki kb 1,5-2 cm vastagra majd egy közepes vagy nagy pogácsaszaggatóval szaggassátok ki a fánkokat, amiket sütőpapírral kibélelt tepsin még egy 20-25 percet pihentessetek konyharuha alatt.

Ha újra megkeltek a kis fánkok, akkor egy feles pohár aljával mondjuk :) nyomjatok mélyedéseket mindegyik közepébe. A lukakba pedig jöhet a lekvár vagy amit tölteléknek szántatok.

190°C-os sütőben süssétek míg meg nem pirulnak. (kb. 10-15 perc)
Várjatok míg kihűl egy kicsit és porcukorral tálaljátok!

Szeressétek!

D.

Nagyon régen nem készítettem bejegyzést, de azt hiszem ez az egyik legjobb recept arra, hogy megtörjem a csendet.:)

A babkával egyre többször találkoztam az elmúlt időben, így mindenképpen szerettem volna elkészíteni. Elméletben rá is készültem és végignéztem vagy 6 leírást, amik többé kevésbé meg is egyeztek egymással. Volt viszont, aki tökéletesen másképp közelítette meg a témát, mint a többiek, így tehát fogtam mindenből azt, ami tetszett és összeraktam a saját ízlésemnek megfelelő receptet.

Hozzávalók:

Tésztához
1,8 dl tej
1 evőkanál porcukor
30 g friss élesztő
400 g liszt
1 csipet só
1 közepes tojás
1 tojássárgája
65 g cukor
95 g vaj

Töltelékhez
75 g csoki
60 g vaj
20 g porcukor
15 g kakaópor
durvára vágott dió
csoki (darabolva)

Locsoláshoz
150 g cukor
1 dl víz

A tejet melegítsétek fel egy kicsit és a porcukor hozzáadása után, futtassátok fel benne az élesztőt. 
Miközben az élesztő dolgozik, egy tálban keverjétek össze a lisztet és a sót, majd egy másikban a cukrot és a tojást. Amint minden megvan, össze lehet önteni őket, tehát a lisztes tálba mehet a tojásos cukor majd az élesztős tej. Dobáljátok bele még a felkockázott vajat és gyúrjatok belőle egy szuper tésztát. Ha szükséges, akkor dagasztás közben még egy két kanál lisztet nyugodtan adagolhattok hozzá, hogy ne ragadjon.

A tészta kész, egy órát most hagyjátok is kelni meleg helyen, míg elkészül a töltelék és a cukorszirup.

Vízgőz fölött olvasszátok fel a csokit és a vajat, majd ha már homogén a massza akkor levehetitek a tűzhelyről és mehet bele a kakaópor és a porcukor.
Daraboljátok fel a csokit és a diót is és tegyétek külön kis tálkákba őket.

A cukorszirup egyszerűen csak a víz és a cukor összeforralásának gyümölcse. Ha megvan, akkor tegyétek félre és hagyjátok kicsit lehűlni, míg megsül majd a kalács, mert csak akkor lesz rá szükség.

A megkelt tésztát osszátok két felé, attól függően, hogy mekkora formáitok vannak. Mivel nekem nincs két egyforma, így arányosan próbáltam egy kisebb és egy nagyobb cipót alkotni.
A nyújtásnál is a forma hossza a mérvadó, hiszen ugyanakkorának kell lennie a kalácsunknak is. Szóval ehhez mérten nyújtsatok ki egy téglalapot, amire mehet a csokimassza, majd a dió és a darabolt csoki is. Tekerjétek fel a tésztát és míg hasonló módon elkészül a másik rúd, hagyjátok picit pihenni.

Sütés előtt jön a csavar. A tésztarudat hosszában vágjátok félbe, majd úgy, hogy a töltelék mindig felfelé "néz" tekerjétek egymásra a két felét.
Egy határozott mozdulattal csempésszétek a kivajazott formába, aminek az aljára érdemes beszabni egy sütőpapírt, de akár az egész formát bélelhetitek azzal és nem kell bajlódni a vajazással.

TIPP: Én sütés előtt még megkentem a maradék tojásfehérjével a tetejét, amit kávétejszínnel vertem fel. Szerintem ez sokat segít abban, hogy ilyen csodás színe legyen. 

A kalácsokat hideg sütőbe tegyétek, hogy míg az felmelegszik 190°C-ra, még egyszer megkeljen a tészta. 30 percig süssétek, míg csodás színe nem lesz és a sütőből kivéve forrón locsoljátok meg a cukorsziruppal.

Ha kihűlt, lehet szeletelni, de nem fog sokáig tartani, mert isteni finom. :)

Szeressétek!

D.

Lehet, hogy volt már eddig is sok kalandos sütim, de az elmúlt időszakban biztosan ez volt a legmókásabb és legstresszesebb. Amin már csak nevetni tudtam készítés közben, hiszen annyira egyszerűnek kellett volna lennie, hogy nagyon nagyon max. 30 percet igényelhetett volna  mosogatással együtt a mutatvány.

Ha nem a megszokott környezetben és felszereléssel készítek valamit, úgy tűnik kell egy kis technikai szünet míg megszáll az ihlet, ami a kivitelezést illeti.

Csodabogár barátnőm születésnapjára sütő híján csakis sütést nem igénylő recepttel készülhettem. Eddig rendben is van. De ugye nem jutott eszembe darált kekszet venni, hogy ne kalapáccsal törjem a kekszet szombat reggel - diszkréten a mosogató szélén - miután a merőkanál már nem bizonyult elég hatékonynak. No meg robotgép és habfixáló híján a habtejszín felverése sem megy pikkpakk "izomláz" nélkül.
Amikor két külön "lábast" viszonylag hamar találtam, hogy gőz fölött megolvasszam a csokit, az volt az a pont, mikor már nem éreztem magam teljesen elveszettnek a kis pesti albérlet konyhájában - azért az nem árt, ha ezek között nem kilométeres eltérés van, ami az átmérőt illeti. :)

De mi sem bizonyítja jobban az elronthatatlanságát ennek a fantasztikus tortának, mint, hogy még így is nagyon finom lett.

Hozzávalók:

1 zacskó keksz (háztartási vagy kakaós Győri Édes vagy bármilyen kb. 180 g)
100 g szobahőmérsékletű vaj
málnadzsem
250 g mascarpone (natúr krémsajt)
porcukor vagy édesítő izlés szerint
1 tábla étcsoki
100 ml habtejszín
1 csomag habfixáló
gyümölcs, csokidarabok, mogyoró....bármi, amivel díszíteni szeretnétek

A kekszet aprítsátok konyhai robotgépben vagy ajánlom, hogy alapvetően darált kekszet szerezzetek be. Morzsoljátok össze a vajjal és nyomkodjátok a tortaforma aljára úgy, hogy peremet is formáztok neki. Ezt az adagot egy 18 cm átmérőjű kapcsos formában készítettem, ha nagyobb a formátok, akkor mehet nyugodtan a dupla adag mindenből (talán a kekszalapból a másfél is elég).Tegyétek a hűtőbe, hogy visszadermedjen a vaj.

A mascarponét keverjétek simára a porcukorral. Közben már gőz fölött olvaszthatjátok a csokit, mert egy kicsit vissza kell hűlnie mielőtt hozzákevernétek a mascarpone és cukor kombinációhoz. 

Tipp: A maradék (2 dl-es kiszerelésből) 100 ml habtejszínt felmelegítettem (ne hagyjátok felforrni), és ráöntöttem a gőz fölött olvadó csokira. Ez segít, hogy gyorsabban megolvadjon, és krémesebb is lesz.

A habtejszínt optimális esetben habfixálóval és robotgéppel verjétek kemény habbá és óvatosan keverjétek bele a csokis mascarpone krémbe.

Ennyi a nagy produkció. A kekszet a hűtőből kivéve kenjétek meg málnadzsemmel vagy más ízesítésűvel, mert nagyon feldobja. A krém mehet a kekszre és a hűtőbe pihenni. Ha megdermedt akkor pedig díszítsétek kedvetekre.

Ha úgy jártok, mint mi és este nem kerül elő amikor is a vendégek átjönnek, akkor torta lesz a reggeli. ♡

Szeressétek!

D.