Az én kenyerem története egészen régre nyúlik vissza, ugyanis tegnap kezdődött. Azzal, hogy kaptam egy kenyérsütésre tökéletesen alkalmas fedeles, öntöttvas tálat, ami minden képzeletemet felülmúlja annyira retro. Imádom.

Sosem gondoltam, hogy a kenyérsütés fog egyszer ennyire érdekelni, hiszen sütöttem már nagyon sokat, vagyis persze az úgy van, hogy beleszórod a gépbe a hozzávalóit és várod a program végét...1 óra 57 perc, úgy emlékszem. Mégis vagy tíz éve elő sem vettük azt a szép nagy fehér, tetején kukucskálós kenyérsütőgépet. Pedig az is jó, minden jó, ha magad készíted el. Most mégis eggyel még lemaradva a korral, a soktízéves gázsütőm - ami még csak nem is kukucskálós - és a vasedény társaságában várom az 55 perces sütési idő végét.

De az élet nem csak játék és mese, így ahogy nekiálltam volna a receptnek, rá kellett jönnöm, hogy jelenleg semmilyen formájában sem fellelhető a konyhámban az élesztő, tehát arra a csekély mennyiségű 25 zacskó - teljesen indokoltan felsorakozó - sütőporra kell hagyatkoznom, ami a fejemre hullott szép egymásutánjában a szekrényből, míg kutattam az instant élesztő után. Nyitott voltam, elfogadtam a tényt és csoda dolog történt. Nézzétek csak mi kell a csodához.

Hozzávalók:
310 dkg teljes kiörlésű liszt
190 dkg búzaliszt vagy kenyérliszt
1 tk. sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
1 tk. só
8 ek. olivaolaj
3 dl langyos víz
magok tetszés szerint

A liszteket szitáljátok le egy tálba majd mehet hozzá a sütőpor, szódabikarbóna és a só is, amiket jól össze kell keverni, hogy eloszlassuk. Ugyanez a helyzet a magokkal, ha szeretnétek belecsempészni egy kis pluszt, de alapvetően elhagyható. Én nagyon szeretem a tökmagot és a napraforgómagot is a kenyérben, most csak utóbbi volt itthon, így azt dobtam még hozzá.

Az olaj és a víz egyszerre érkezhet a lisztes keverékre és már csak jól össze kell gyúrni. A fele varázslat így meg is van.

A sütőt melegítsétek elő amúgy 180°C-ra, béleljetek ki egy tálat sütőpapírral, ejtsétek bele a szuper lágy és könnyű tésztátokat és ha maradt még a magokból, akkor szórjátok meg vele a tetejét, de csak azután, hogy megkentétek egy kis vízzel - ettől lesz eszméletlen jó ropogós a héja.

55 perc türelem és aztán jön az a nagyon jó érzés, hogy valami egészen egyszerűt alkottál, de mégis a tiéd. Ugye azért van abban valami kis plusz, hogy a kenyér valahogy úgy épül be az ember tudatába, mint létfontosságú eleme a táplálkozásnak, így ha az ember lánya süt egy jó kenyeret, hadd legyen büszke egy icipicikét. Legalább csak annyira.

Legyetek büszkék!
Szeressétek,

D.