Jön a tavasz! Most éppen ez az indok arra, hogy az ember lánya frissítse a ruhatárát. Ígértem, hogy lesznek a receptek mellett más témák is néha-néha. Na most ez az első ilyen "néha", de szerintem szuper lesz.

Szóval körülbelül egy hónapja futottam bele a neten egy fotóba, amin egy lány férfiinget visel. De nem az az ébredés utáni állapot, amikor gyorsan felkapok valamit és csak a barátom inge akad a kezembe, ami tökéletes ahhoz, hogy mezítláb kibotorkáljak a konyhába kávéért.
Nem.
Ez valami elképesztően szuper volt - persze a reggeli sztori sem olyan rossz. Nagyméretű férfiing, vállvillantós ruhának alakítva. Tökéletes. Egyszerű, kreatív, egyedi, kényelmes, variálható, imádtam. És azóta is imádom, mert átszabtam magamnak immár két inget is. Ezért gondoltam, hogy megosztom veletek, hátha kedvet kaptok a szabásvarráshoz. Csak semmi pánik! Nem kell hozzá nagy tudomány, de ha szükséges, biztos akad valaki a közelben, aki ügyes a varrógép kezelésében - tudni illik én például totál "varrásképtelen" vagyok, ez az egyik handicap-em. Bevallom, volt is segítségem. ♥

Amire szükség van:

Férfi ing
Gumiszalag
Toll vagy ceruza
Olló
Varrógép

Szerintem annyi a fontos, hogy az ing lezser legyen, popsi alá érjen, de azért ne legyen túl nagy, mert akkor csúnya lesz, ahogy összehúzza a gumi. Én egy Zara inget választottam a bordó fehér csíkozása miatt meg egy másikat, ami azért nyert, mert sokkal puhább az anyaga. Amúgy az átalakítás után a puhább anyagú jobbnak bizonyult, de mindkettő elképesztően kényelmes.

Nem kell hozzá túl sok kommentár, a képek alapján egyszerűen meg tudjátok majd csinálni. 

Az én mutatványomat nem dokumentáltam, de megkerestem nektek azokat a fotókat, amik alapján én is inspirálódtam.

A forrást pedig ITT találjátok, ha szeretnétek még több képet!

Szeressétek!

D.

Ma nem otthon aludtam, úgyhogy jó vendégként a kései ébredés után nekiláttam a "kösziasleepovert" reggelinek. Igazság szerint megbeszéltük Kittivel már a hét közepén, hogy csudaklassz reggelit csapunk majd a napfényes teraszon. Csipkerózsika átaludta a palacsintasütést - cseles a csaj. De én tudtam, hogy mindent nem úszhat meg, mert a kávét bizony muszáj lesz neki elkészítenie, mert én technikai antitálentumként nem tudom használni a kávéfőzőjüket.

Szóval a menü az örök kedvenc banánpalacsinta. Egészséges, gyors és isteni finom. Valamint bevetettem a múlt héten készített granolámat - ez szerintem joghurttal az igazi. A receptjét megtaláljátok a korábbi bejegyzések között, a banánpalacsintáé pedig itt jön...

Hozzávalók:

3 érett banán
1 tojás
kb 8 dkg zabliszt (darált zabpehely)
kókuszolaj a sütéshez

A banánokat villával összetöritek és hozzáadjátok a tojást valamint a lisztet. Jól ki kell keverni és kész is a tészta. Turmixolhatjátok is a banánokat, de én jobban szeretem a "rusztikusabb" darabos verziót, ha csak úgy magam töröm össze őket.

Kókuszolajon szoktam sütni kb tenyérnyi nagyságú palacsintákat - evőkanállal adagolva pont jó mennyiséget kapunk, 1 kanál 1 palacsinta. Olajból nem kell sok, de minden új adag előtt kenjétek ki a serpenyőt. Egyszerre elfér egymás mellett 3-4 darab. Fontos, hogy legyen valamiféle "lapát" a kezetek ügyében amivel meg tudjátok majd fordítani őket - amúgy egy villa is megteszi.

Sütésnél arra figyeljetek, hogy alacsony lángon menjen a lap különben megég az alja de még mindig nem lesz annyira egyben a tészta, hogy meg lehessen fordítani. Szóval alacsony lángon, ügyesen - aggodalomra semmi ok, fiúk is simán elkészítették már hibátlanul.

Tálalni lehet gyümölccsel, mézzel, joghurttal...gyakorlatilag bármivel. És ráadásként jó ha van egy Kitti a háznál, aki már felébredt és lefőzte a habos tejeskávédat. ♡

Szeressétek!

D.

Édesanya névnapjára készült először ez a szuper mascarponés csoda. Sosem csináltam korábban sajttortát, pedig a cukrászdai kínálatért odáig vagyok meg vissza, szinte mindenféle öntettel. Csoki-, karamell-, eperöntettel vagy bármilyen gyümölccsel egyszerűen látványnak is csoda. Tehát jött az ötlet, hogy ez lesz a család sütije a jeles alkalomra. Kerestem is egy receptet gyorsan a neten. Ilyenkor amúgy nálam abszolút a recept mellé beszúrt képek a mérvadóak, bár szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Egyértelműen sokat segít a recept megítélésében, hogy látható a végeredmény - persze ha saját fotóról van szó, mert az azért sok esetben látszik, ha van egy kis turpisság az illusztrációban és sütistylist által komponált képek hivatottak népszerűsíteni Marika néni csodás családi receptjét...olyankor azért inkább megéri tovább kutakodni.

Egy szó, mint száz meglett a tökéletes recept a kép alapján. Mókás volt mert a barátnőmnek el is küldtem a blogról levadászott képet, hogy ez az aznapi kihívásom és már előre nevetek azon, hogy mennyire másképp fog festeni az én kreációm. Nos valóban másképp festett, de egyáltalán nem lett vállalhatatlan, ám roppant tanulságos volt az első próbálkozás. Ami az eperöntetet illeti legalábbis. Az eredeti receptben meggyes kulimász volt a torta dísze, de mivel kb egy héttel korábban eperre leltem valamelyik áruházban, ami teljesen megbabonázott, semmi esetre sem tértem volna le a saját sárga köves utamról, miszerint eperöntettel készítem. Na de lássuk a produkciót...

Hozzávalók:
(24 cm-es tortaformában sütöttem)

Tészta:
20 dkg liszt
8 dkg porcukor
10 dkg vaj
1 kisebb tojás
késhegynyi sütőpor
egy csipet só

Krém:
50 dkg natúr krémsajt
50 dkg tejföl
2 evőkanál étkezési keményítő
20 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
3 tojás
1/2 citrom leve
egy csipet só

Öntet:
30-40 dkg eper felkockázva
kb 5 dkg cukor
zselatin vagy keményítő és víz

Először keverjétek ki a krémet. Minden mehet egy tálba és hadd szóljon. Elkeverhetitek első körben a sajtot, tejfölt és a cukrokat majd jöhet a többi hozzávaló. Én bevallom egy kicsit megijedtem mikor végeztem a krémmel. Sokkal hígabb állagú volt, mint amire számítottam. Tényleg féltem tőle, hogy ez ugyan nem fog megsülni és reméltem, hogy mire végzek a tészta összegyúrásával talán egy kicsit sűrűbb lesz...persze nem lett, ugyan mitől is lett volna. De utólag már tudom, hogy pont így a tökéletes. 

Ezután jöhet a tészta. Ugyancsak egyetlen tálra lesz szükségünk és mindent egyben szépen össze kell dolgoznotok. Kész is.

Fogjatok egy csatos tortaformát, vagy amilyet preferáltok és az aljára vágjatok egy kört sütőpapírból az oldalát pedig egyszerűen vajazzátok ki. Lisztre ezúttal nem lesz szükség. Ha ez kész akkor a kinyújtott tésztát bele kellene varázsolnotok a formába úgy, hogy az alján és az oldalán is végig mindenhol ki legyen bélelve. Csak ügyesen. Én valahogy kezdem feladni, hogy egyszer egyben sikerül kinyújtanom majd egy laza könnyed mozdulattal beleengedni a formába és egyszerűen eligazgatni, mint a "nagyfilmekben", na persze. Bár egyébként egyre kevesebb darabból kell már összefoltoznom a "tésztaborítást".

Szóval a híg krém ebbe a formába kerül és megy a sütőbe, amit előmelegítettünk 180°C-ra. Kb. 40-50 percig sütjük. Ez idő alatt bőven ráérünk elkészíteni az epres öntetet és még ki is tudjuk hűteni. Egy kisebb lábosba öntitek a feldarabolt epret és a cukrot majd addig főzitek míg össze nem rottyan egy kicsit. Az eper elég sok levet fog engedni, de nem kell megijednetek, mert ezért jön majd hozzá a zselatin. Vagy használhattok vízben elkevert keményítőt is zselatin helyett, csak akkor mérsékelten adjatok hozzá plusz vizet, nehogy túl híg maradjon az öntet. 

Ha megsült a torta hagyjátok kihűlni és a kihűtött epret ezután oszlassátok el a tetején. Egy két epret díszítésként még rádobhattok a tetejére.

Szeressétek!

D.

Eredeti recept: http://citromhab.blogspot.hu/2015/02/sajttorta.html

Szeretem a müzlit, főleg azokat a részeit, amik összeragadnak a méztől. A boltival annyi problémám van, hogy ki kell pöckölnöm belőle a mazsolát, mert azt utálom és így máris megöli az élményt a koncentráció, hogy nehogy ráharapjak a számomra undi mazsikra. Na meg persze sokkal jobb érzés a saját kis müzlimet rágcsálni, mert pontosan tudom, hogy miből mennyi van benne és abszolút természetes alapanyagokból készül. (amúgy ha ti éppen szeretitek a mazsolát, akkor bátran tegyetek a házi granolátokba minden további nélkül.:)) Nem utolsó sorban árban is sokkal inkább megéri otthon készíteni ezt a finomságot, ami gyors és jó kiadós adag lesz belőle - persze ez a müzlifogyasztási szokásaitoktól is függ, hogy meddig tart ki egy ilyen adag. Ha esetleg nagy mennyiségben pusztítjátok, akkor pláne megéri az otthoni verzió, mert valljuk be nem túl költséghatékonyak manapság a müzlik és a zabpelyhek, ár-érték arányban meg pláne felvetnek egy pár kérdést...na de ez egy másik történet. :)

Szóval a házi granola, annyiban különbözik amúgy az eddig emlegetett müzlitől, hogy ezt meg kell sütni. Vagy nevezzük inkább szárításnak nagy hőfokon, hiszen effektíve ez a lényege, hogy kicsit megkeményedjen, összeszáradjon és ropogós legyen a végeredmény.

Hozzávalók:

3 bögre zabpehely (aprószeműt használtam)
3 marék dió (darabolva)
1 marék hántolt napraforgómag
1 marék mogyoró (darabolva)
1/2 bögre olvasztott kókuszolaj
1/2 bögre méz vagy juharszirup
1/2 bögre kakaópor

Az olvasztott kókuszolajat a mézet és a kakaóport összekeverjük egy tálban. Addig kell keverni, míg egynemű lesz a keverék. A mézet nem mértem ki külön bögrében, én három nagy evőkanálnyit használtam az előzőleg felolvasztott kókuszolajhoz. Míg az olvasztástól meleg az olaj addig viszonylag egyszerű kikeverni a mézzel és a kakaóval. Sűrű csokis masszát kell kapnunk amit ha ráöntünk a zabpelyhes magos keverékre akkor simán össze tudjuk forgatni. Én két részletben öntöttem rá a zabpehelyre a csokit és így tökéletesen jutott mindenhova.

Sütőpapírral bélelt tepsire lesz szükségünk és 170°C-ra előmelegített sütőre. Egyengessétek el a masszát a sütőpapíron úgy, hogy ne legyen túl vastag. Én két tepsit használtam, biztos, ami biztos.

Az előmelegített sütőben kb. 20 percig kell sütnötök, de azért figyeljetek, nehogy odaégjen. Mikor kész akkor hagyni kell kihűlni kicsit, majd összetörhetitek és mehet a tárolódobozba. Nekem ebből az adagból egy kb 3l-es műanyagdoboz tele lett...de attól félek ez nem sokáig marad így.

Szeressétek!

D.

Kissé elhanyagoltam a blogot az utóbbi időben sajnos, a szakdolgozatomat írtam helyette. Sütöttem ezt-azt, de semmi extra... Most viszont úgy gondoltam, megosztom veletek a hiperszuper gyors kalács receptemet. Hiszen ma még nincsenek nyitva a boltok, és kalács nélkül nem Húsvét ez a szép munkaszüneti nap.

Először az unokaöcsémnek és a keresztlányomnak készítettem el ezt a receptet, mert látogatóba jöttek és hát, szerettem volna valamivel kedveskedni nekik, ami nem feltétlenül csoki...Tök jól bevált a tervem, nyakon öntötték a kalácsszeleteket egy tonna baracklekvárral és hadd szóljon. :D

Hozzávalók:

70 dkg finomliszt (vagy keverhetitek bármilyen alternatív liszttel pl. teljes kiörlésűt és zablisztet)
fél csomag sütőpor
fél kk. só
3 ek. cukor
1 csomag vaníliás cukor
2,5 dl tej
1.5 dl napraforgóolaj (lehet kókuszolaj is)
4 dkg friss élesztő
2 tojás

Az élesztőt a langyos tejben futtassátok fel. Amíg dolgozik az élesztő csak simán keverjétek össze egy tálban a lisztet, sót, sütőport, cukrot, vaníliás cukrot. Majd mehetnek bele a tojások, az élesztős "szmötyi" és az olaj. Dagasszátok hólyagosra és kész is. Nincs szükség további kelesztésre sem.

Személy szerint püspökkenyérformát szoktam kibélelni sütőpapírral, egész pontosan kettő darabot. 

A tésztát négy részre osztom és egyenként kicsivel hosszabb rudakat sodrok belőlük, mint a sütőforma. Kettőt egymásba tekerek és mehet a formába. Majd a másik kettővel ugyanez a helyzet. Kenjétek meg a tetejét tejjel felvert tojással és mehet is a sütőbe 180°C-ra kb 40 percre.

Csináltam már úgy is, hogy a rudakat kinyújtottam és megtöltöttem lekvárral majd feltekertem mint a kakaós csigát és csak ezután sodortam össze a két lekváros rudat. Amúgy meglehetősen tömör a tésztája miután nem kell keleszteni, így a két rúd elég kiadós adag.

Szeressétek!

D.